Projekt eredményei

SUSCOMNET projektkutatás disszeminációja – online esemény – 2026. január 28.

A SUSCOMNET (projekt azonosító: 101138675)– Making Sustainable Communities: Network for Local Green Deals projekt online zárókonferenciája többéves kutatási és szakmai együttműködés lezárását jelentette, amely Közép-Európa városait kapcsolta össze. Az esemény központi kérdése az volt: milyen társadalmi feltételek mellett válhat a fenntarthatósági átmenet – különösen a helyi stratégiák, például a Local Green Deal – valóban működő gyakorlattá, és mely strukturális, mentális és intézményi tényezők lassítják vagy segítik ezt a folyamatot a vizsgált városi közösségekben.

A kutatás hat testvérváros – Gyula, Komárom (Komárno), Csíkszereda, Kovászna, Nagybecskerek (Zrenjanin) és Wągrowiec – lakosságára terjedt ki. A vizsgálat nem csupán az általános környezeti attitűdöket mérte, hanem feltárta a felelősségmegosztás megítélését, a fenntarthatósággal kapcsolatos személyes tapasztalatokat, az intézményekbe vetett bizalmat, valamint a konkrét cselekvési hajlandóságot is. Ez az összetett megközelítés lehetővé tette, hogy a fenntarthatósági átmenet társadalmi beágyazottságát ne csupán normatív, hanem viselkedési és intézményi dimenzióban is értelmezzék.

A konferencián a felmérés eredményeit négy nagy tematikus blokkban mutatták be, hosszabb előadásokat követő csoportos és egyéni szakmai megbeszélésekkel.

Fenntarthatósági attitűdök és társadalmi felelősség

Dr. Szilágyi Tamás nyitóelőadása a fenntarthatósági attitűdök általános szerkezetét vizsgálta. A kutatás egyik alapvető megállapítása szerint a lakosság túlnyomó többsége elismeri a fenntarthatóság jelentőségét, és széles körű egyetértés mutatkozik az oktatás központi szerepét illetően. A válaszadók szerint a következő generációt tudatosan kell felkészíteni a fenntartható életmódra, az iskolai környezettudatossági programok pedig kiemelt támogatottságot élveznek. Ez egyértelmű társadalmi felhatalmazást jelent a fenntarthatósági nevelés fejlesztésére.

A fenntarthatóság mindennapi relevanciáját szintén magasra értékelték: a válaszadók nem elvont ideológiai kérdésként tekintenek rá, hanem saját döntéseik részének tekintik. A felelősség kérdésében árnyalt kép rajzolódott ki: a lakosság elsősorban a vállalatokat és a közösségi cselekvést tartja felelősnek, míg a személyes felelősség elismerése mérsékeltebb. Ez nem feltétlenül elutasítást jelent, hanem inkább azt jelzi, hogy sokan hiányolják az egyéni cselekvést támogató kereteket és lehetőségeket.

Kritikus pontként jelent meg az alacsony önkéntességi hajlandóság: elvi támogatás mellett a konkrét idő- és energia-befektetés iránti lelkesedés jelentősen csökken. A média szerepével kapcsolatban bizalomhiány mutatkozott: bár a válaszadók fontosnak tartják a klímatudatosság formálásában betöltött szerepét, a bizalom mértéke alacsony, különösen a helyi információk esetében. Ugyanakkor a testvérvárosi együttműködés megítélése kifejezetten pozitív volt, ami arra utal, hogy a horizontális, partneri kommunikáció hatékonyabb lehet a hagyományos, felülről lefelé irányuló tájékoztatásnál.

Klímaalkalmazkodás, természetvédelem és megújuló energia

Dr. Dudok Réka előadása a klímaalkalmazkodás és a természetvédelem kérdéseire fókuszált, és rámutatott a tudatosság és a felkészültség közötti jelentős különbségre. A személyes klímaélmények gyakorisága településenként eltérő: a magyarországi városokban különösen magas azok aránya, akik hőhullámokat, aszályt vagy szélsőséges időjárási eseményeket tapasztaltak. Ezek az élmények a klímaváltozást kézzelfogható és sürgető problémává teszik.

A „klímaalkalmazkodási rés” arra a különbségre utal, amely a probléma felismerése és a konkrét cselekvésre való felkészültség között fennáll. A válaszadók érzékelik a problémát, de nem látják világosan a megoldásokat, nem ismerik a szükséges lépéseket, és gyakran nincsenek tudatában a helyi intézkedéseknek sem. A hiányzó tudás, eszközök és intézményi támogatás egyaránt hozzájárul ehhez a helyzethez. Ugyanakkor ez jelentős lehetőséget is jelent, mivel a motiváció jelen van – a feladat a kapacitásépítés.

A természetvédelem területén hasonló ellentmondások mutatkoztak: az elvi támogatottság erős, az aktív részvétel azonban alacsonyabb. Kiemelkedő volt a városi fák támogatottsága: szinte teljes körű egyetértés mutatkozott a levegőminőség-javító, árnyékoló, hőmérséklet-szabályozó és esztétikai szerepükkel kapcsolatban. A lakosság túlnyomó többsége úgy véli, hogy az előnyök messze meghaladják az esetleges hátrányokat, ami erős társadalmi felhatalmazást ad a faültetési programoknak.

A megújuló energiaforrások ismertsége szorosan kapcsolódik a helyi beruházásokhoz. Ott, ahol látható infrastruktúra működik – például napelemek vagy a gyulai fürdő geotermikus rendszere –, magasabb a lakossági tudatosság. A válaszadók közel egyharmada már használ valamilyen megújuló energiaforrást, és jelentős részük tervezi az átállást. Komárom e tekintetben kiemelkedő, ami kedvező technológiai és intézményi feltételekre utal.

Fenntartható turizmus

A fenntartható turizmus kapcsán a lakosság egyértelmű iránymutatást fogalmazott meg: támogatják a turizmus fejlesztését, amennyiben az összhangban áll a helyi értékekkel és a lakosság érdekeivel. A kulturális örökségre és ökoturizmusra épülő modellek erős támogatottságot élveznek, míg a tömegturizmus iránt csekély az érdeklődés. A lakosság fontosnak tartja, hogy véleményét figyelembe vegyék, ami az aktív részvétel igényét jelzi. Az eredmények ugyanakkor rámutattak arra is, hogy több település nem használja ki teljes mértékben turisztikai lehetőségeit.

A konferencia harmadik tematikus blokkja a fenntartható közlekedés és a várostervezés kérdéseire fókuszált. Az előadást Hajnal Edit tartotta, és az eredmények különösen éles ellentmondásokat tártak fel a lakossági attitűdökben.

A gépjárműmentes napok bevezetésének fontosságát Nagybecskereken értékelték a legmagasabbra, ugyanakkor az egyéni autóhasználat csökkentésére irányuló hajlandóság itt a legalacsonyabb az összes vizsgált település közül. Ez az ellentmondás jól példázza azt a jelenséget, amikor a lakosság támogatja a közösségi szintű intézkedéseket, de saját viselkedésének megváltoztatására már kevésbé mutat készséget.

Ezzel szemben Wągrowiec kifejezetten pozitív képet mutat. A lengyel város lakói nemcsak a legelégedettebbek a közösségi közlekedéssel, hanem a személyes autóhasználat csökkentésére is itt mutatkozik a legnagyobb hajlandóság. Az előadás a wągrowieci modellt olyan jó gyakorlatként jellemezte, ahol a megbízható, kényelmes és jól hozzáférhető közösségi közlekedés valódi alternatívát jelent, és ténylegesen befolyásolja a lakossági magatartást.

A kerékpáros infrastruktúra fejlesztése minden településen kiemelt prioritásként jelent meg, amelyet szorosan követ a gyalogosbarát övezetek kialakítása. Az előadás hangsúlyozta, hogy a lakosság alapvetően emberléptékű várost szeretne: lassabb, nyugodtabb és biztonságosabb közlekedési formákkal. Figyelemre méltó – és az előadásban külön kiemelt – eredmény, hogy az elektromos töltőhálózat fejlesztésének támogatottsága viszonylag alacsony. Ez arra utal, hogy a válaszadók a fenntartható közlekedés lényegét inkább a közlekedési módváltásban, mintsem a gépjármű-technológia „zöldítésében” látják.

A várostervezési attitűdök tekintetében Kovászna emelkedik ki a fenntarthatóság iránti erős elköteleződésével. A zöldfelületekkel való elégedettség ugyanakkor jelentős eltéréseket mutat: Gyulán különösen magas, míg Csíkszereda esetében alacsony, ami strukturális hiányosságokra utal.

Az előadás javaslatai között szerepelt egy közös testvérvárosi kerékpárút-tervezési projekt elindítása, a wągrowieci modell adaptálása, valamint egy átfogó városi zöldítési program kidolgozása Csíkszereda számára.

Dr. Dudok Fanni záróelőadása átfogó stratégiai keretbe helyezte a kutatás eredményeit, és kijelölte a testvérvárosok közötti Local Green Deal együttműködés lehetséges irányait. Elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Zöld Megállapodás ismertsége jelentős eltéréseket mutat a vizsgált városok között: míg Nagybecskereken a lakosság közel fele ismerte a programot, addig Gyulán ez az arány ennek csupán töredéke volt.

Az előadás külön foglalkozott a társadalmi befogadás kérdésével, és rámutatott a támogatottság elvi szintje és a gyakorlati megvalósítás között húzódó jelentős szakadékra. Ez arra utal, hogy az igazságos átmenet nem pusztán normatív elvárás, hanem a jelenlegi gyakorlat egyik alapvető hiányossága. A kutatás során minden település esetében városprofil készült, amely feltérképezte az adott önkormányzat sajátos erősségeit és kihívásait.

Az előadó négy stratégiai pillért határozott meg a Local Green Deal megvalósítása érdekében. Az első pillér egy közös oktatási platform létrehozása, amely magában foglalja az iskolai partnerségeket, a diákcsere-programokat és a felnőttképzési modulokat. A második pillér a zöld infrastruktúra-hálózat fejlesztése, különös tekintettel a faültetési programokra, a kerékpárutak kialakítására és a természetalapú megoldások alkalmazására. A harmadik pillér a turisztikai együttműködés, amely közös marketingtevékenységet, tematikus útvonalak kialakítását és felelős turisztikai szolgáltatások fejlesztését foglalja magában. A negyedik pillér az energetikai tudásmegosztás, amely mentorprogramok, közös pályázatok és szakmai-technikai támogatás formájában valósulhat meg.

Zárógondolataiban Dr. Dudok hangsúlyozta, hogy a települések közötti különbségek nem gyengeségek, hanem tanulási lehetőségek. A közös kutatás által feltárt mintázatok világos stratégiai alapot biztosítanak a jövőbeni együttműködéshez. A helyi „vakfoltok” – legyen szó a klímaalkalmazkodási felkészültség hiányáról, a közlekedéssel kapcsolatos elégedetlenségről vagy a kiaknázatlan turisztikai potenciálról – egy ismétlődő mintázat részei: az attitűdök és értékek erősek, ugyanakkor a cselekvés feltételei, az infrastruktúra és a tudás gyakran hiányoznak.

E felismerés kijelöli a Local Green Deal alapvető szerepét: nem a fenntarthatóság fontosságáról kell meggyőzni a lakosságot, hiszen az elköteleződés már jelen van, hanem cselekvési lehetőségeket, tudást és eszközöket kell biztosítani számukra. A válaszadók által kirajzolt kép egyértelmű: a változáshoz szükséges társadalmi tőke rendelkezésre áll, és a testvérvárosi együttműködés biztosíthatja azt az intézményi és kapcsolati infrastruktúrát, amely ezt a potenciált konkrét fejlesztésekké, stratégiai döntésekké és hosszú távú partnerségekké képes alakítani.

Az előadó összegzése szerint a konferencia nem lezárás, hanem kiindulópont: egy olyan tanuló hálózat megalapozása, amely folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik és megosztja a tudást a fenntartható közösségek megteremtése érdekében.

A konferencia átfogó tanulsága, hogy a fenntarthatósági átmenet társadalmi alapjai adottak, ugyanakkor a megvalósítást strukturális és koordinációs kihívások nehezítik. A testvérvárosi együttműködés jelentősége abban rejlik, hogy a városok egymás számára tanulási környezetté válhatnak, és a tapasztalatcsere csökkenti a kockázatokat. A SUSCOMNET projekt empirikus kutatása és az eredmények konferenciákon történő feldolgozása stabil alapot biztosít ehhez a folyamathoz.

A projekt egyik legfontosabb eredménye nem egyetlen modell kidolgozása, hanem egy olyan tanulási infrastruktúra létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a fenntarthatósági átmenet a részt vevő önkormányzatok között összehangolt, tudásalapú folyamatként valósuljon meg, és ne elszigetelt kezdeményezések sorozataként.

Facebook:

https://www.facebook.com/profile.php?id=61570502368306

Youtube: