Nagybecskerek jelentős ipari és kulturális központ. Korábban a város a Torontál vármegyeszékhelye volt. A régi Jugoszláviában a Balkán legnagyobb élelmiszeripari központjaként volt ismert, élelmiszeripara a hajdani nagy ország teljes piacának fő ellátója volt.

A legkorábbi írásos emlékek Becskerekről a XIV. századból származnak. Feljegyezték, hogy Becskerek település már akkor is létezett, amit a budai káptalan 1326. július 10-i oklevele is bizonyít. A tized nagyságából ítélve Becskerek a XIV. század harmincas éveiben közepes méretű falu volt. A történelem során a város többször is nevet változtatott: hívták Becskereknek, Nagybecskereknek, Nagy-Becskereknek, illetve németül Gross Betschkereknek is.

Nagybecskerek gazdasági fellendülése a XVIII. század közepén kezdődött. Az első elemi iskola 1722-ben nyílt meg, az első sörfőzde 1745-ben alakult. Nagybecskerek 1769. június 6-án mezővárosi rangot és tanácsot (Magisztrátust) kapott Mária Terézia királynő oklevelével. Ugyanebben az évben kezdett működni az első kórház, az első gyógyszertár pedig 1784-ben nyílt meg. A latin-szláv iskola 1795-ben alakult, az első gimnáziumot 1839-ben alapították, ekkor épült a színház épülete is. Öt évvel később, 1844-ben megkezdte működését az első bank. Az első nyomdát 1847-ben alapították, az első helyi újságot 1851-ben nyomtatták, a Szerb Olvasókört pedig 1864-ben hozták létre.

Nagybecskerek ma egy 22 településből álló község központja, és a Közép-bánsági Közigazgatási Körzet közigazgatási központja. A városban hivatalos használatban van a szerb, a magyar, a szlovák és a román nyelv. A Béga folyó partján fekszik, és a közelében négy mesterséges tó található, melyekkorábban a Béga folyó medrének részei voltak. Területe 1.326 km², a városban 67.129 lakos él.

A központi téren található az egykori Vármegyeháza, amely ma Városházaként funkcionál. Ez a reprezentatív épület 1820-ban épült, tervezője Josip Fischer volt. Az épület előcsarnokát üvegfestmények (vitraille-ok) díszítik, amelyek az Erőt, az Igazságosságot és a Bölcsességet szimbolizálják.

A Városi kert, vagyis a Városháza szárnyai közötti zárt tér, 5.800 m² alapterületű, és pesti kertészek érdeme, akik Partos és Lehner tervei szerint rendezték be. Kezdetben ez a kert a hivatalnokok és vendégeik pihenőhelyeként szolgált, és nem volt nyilvánosan látogatható.

A város régi magjában található épületek többségét a XX. század elején gazdag kereskedők építették. Ilyen például a Bukovac-palota, Stevan Bukovac kereskedő 1905-ben épült háza, a mór stílusban épült Seherezáde ház, az első áruház (ma Bence-ház néven ismert). A város központjában található az 1964-ben épült többszintes „Víztorony” épülete is.

Nagybecskerek alatt földalatti folyosók, úgynevezett lagúnák vagy katakombák találhatók. A város utcáin sétáló emberek nem is sejtik, hogy mélyen a lábuk alatt földalatti járatok húzódnak különféle irányokba, melyeket leginkább ostrom idején való menekülésre használtak. A jelenlegi ismeretek szerint a földalatti járatokat különböző korszakokban építették.

Nagybecskerek közelében található az első kategóriás különleges természeti rezervátum, a „Carska bara„, azaz a Császár-tó. Ez a természetvédelmi terület a Béga folyó alsó szakaszának egykori árterületének maradványát foglalja magába, megőrzött és változatos domborzati és vízi-mocsári jelenségekkel. Ez egy összetett ökoszisztéma – mocsaras, erdős, rétes, sztyeppes és szikesélőhelyek mozaikja –, mely gazdag élővilágának és sok pannon endemikus, szubendemikus, reliktumfajának köszönhetően különösen értékes. A terület a Tisza és a Béga-csatorna közötti árterületen helyezkedik el, Nagybecskerek város közigazgatási területén, Écska, Óécska és Lukácsfalva települések délnyugati, Erzsébetlak település északkeleti részén, valamint Perlász település északi részén. Az écskai-tavak északról és délről határolják.

A „Császár-tó” különleges természeti rezervátum természeti értékeit nagyra becsülik, mivel itt kb. 500 növényfaj, 239 madárfaj (köztük mind a nyolc Európában honos gémfaj fészkel ezen a területen), 20 halfaj és 30, a térségben ritka emlősfaj (például vidra, ürge, erdei pocok, vadmacska stb.) található meg. Különösen értékesek a halastavak is, amelyek a védett terület két részét kötik össze.

A városról bővebb információt a www.zrenjanin.rs oldalon találnak.